PALEOlove

Minden szervezetnek szüksége van olajokra, zsírokra, csak az nem mindegy, hogy milyen formában fogyasztjuk. Nagyon fontos, hogy olyan zsírokat, olajokat fogyasszunk, amelyek legalább 85% telített zsírsavakból épülnek fel, mert ezekre van szükségünk, nem terhelik meg a szervezetet. A kókuszolaj segíti a zsírban oldódó vitaminok ( A, D, E, K) és ásványi anyagok felszívódását.

A kókuszolajat nem csak főzéshez, húsok sütéséhez, hanem sütemények készítéséhez is használhatjuk. 24 fok felett olajként, alatta zsírként viselkedik. Nagyon jó állagot kölcsönöz a tésztának, kihozza a süti finom ízét.

Én kókuszolajat használok a pitetésztáknál, csokoládé készítésénél, valamint a finom kókuszgolyónál. Nagyon jól összetartja a masszát.

Én így készítem: sütök egy piskótatésztát (4 nagyméretű tojást szétválasztok, a tojássárgájához adok 2 pek. eritritet, habosra-világossárga színűre keverem a habverővel. A tojásfehérjéhez adok szintén 3 pek. eritritet és kemény habbá verem A felvert fehérjéből kiveszek egy evőkanállal, és hozzáadom a kikevert sárgájához, ezzel lazítjuk fel. Ezt a masszát beleöntöm a fehérjébe és óvatosan elkeverem benne nagy körkörös mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön össze teljesen, ne essen össze. Ezután következik egy negyed kiskanálnyi szódabikarbóna, majd összesen 3-4 ek. kókuszliszt kanalanként adagolva és elkeverve. (használhatunk darált diót, vagy mandulát is) 160 fokra előmelegített sütőben kb. 18-20 perc alatt megsütöm.)

A kihűlt piskótát összetöröm, beleteszem aprítógépbe.(kézzel is össze lehet dolgozni a hozzávalókkal, a végeredmény ugyanaz lesz) Adok hozzá 1 kiskanálnyi vanília aromát, 2 pek. kakaóport, 2 ek. lekvárt (én saját baracklekvárt tettem bele, de lehet szilva, bármilyen), 4 ek. kókuszolajat. Összekeverem a tésztát, majd utána kis golyókat formázok belőle, és kókuszreszelékben megforgatom. Az íze és állaga isteni, harmonikus, és finom. Vigyázzunk mert nagyon eteti magát és gyorsan elfogy...:-)

Íme, az én sütim...

A paleo sütiknek is szükségük van édesítésre, amit én eritrittel végzek. Ez egy 0 kalóriás, 0 glikémiás indexű természetes édesítő, ami ugyanolyan édes, mint a kristálycukor, csak van egy hűs utóíze, mivel ez egy cukoralkohol. Előnye a xillithez (nyírfacukorhoz) képest, hogy nincs hashajtó hatása.

Viszont vannak olyan sütemények, amiket nem lehet szerintem mással készíteni mint mézzel, ilyen például a mézeskalács, vagy a mézes-diós-mazsolás keksz, a mézes puszedli és még lehetne folytatni a sort. Igaz, hogy a méz is tömény cukor, mint a kristálycukor, viszont ez a természetben előfordul és számos más fontos vitamin, ásványi anyag forrása. Jó immunerősítő is, igazi folyékony arany, bánjunk is úgy vele. Cukorbetegek ne fogyasszák, de én úgy gondolom, hogy néha belefér ebbe az életmódba is, ha elfogyasztunk egy ilyen finom mézes sütit.

Én szeretek új sütiket kikísérletezni, ízlelgetni, hogy mit mivel és hogyan, hogy jó legyen. Így született meg a diós-répás-mazsolás-mézes keksz.

Én így csinálom: 6 púpozott evőkanál (pek)darált diót, 4 pek kókuszlisztet, 3 evőkanál (ek) eritritet, 1 kisebb lereszelt sárgarépát, 1 vaníliarúd kikapart belsejét, 3 ek. mézet, 3 tojást, 4 ek. olvasztott kókuszolajat, és mazsolát egy nagy tálban összekevertem. A sorrend teljesen mindegy, csak ne felejtsünk ki semmit. A tepsiben szilikonos sütőpapírra adagoltam, formára igazítottam és előmelegített sütőben, légkeverésesen, 175 fokon 8-10 perc alatt megsütöttem őket. A végeredmény egy finom, ízletes kekszsüti, ami eteti magát, de jó, ha hagyunk belőle másnapra is mert csak még jobban összeérnek a ízek...

Inspirációként íme a fotó, nekem így sikerültek...   

Elérkezett a gesztenyeliszt ideje, most ezt fogom bemutatni. A gesztenyeliszt igazán különlegesnek mondható, nagyon porszerű állagú, és össze tud csomósodni, ezért, amikor ezt használom, mindig átszitálom, így könnyen lehet majd vele dolgozni. Nem kell sokáig kavargatni és keresni az összeállt csomókat a tésztában, hogy simára tudjuk keverni. Eléggé édeskés íze van, süteményekhez, palacsintához ideális. A süteményeknek és a palacsintának halvány gesztenyebarna színe lesz a liszttől. Ha édes sütikről van szó, akkor a liszt mennyisége lehet kb. egynegyed vagy egyharmad, és akkor egy nagyon finom ízű, és állagú tésztánk lesz. Palacsintatészta készítésénél viszont egészen más a helyzet. Itt szinte 100 százalékban csak gesztenyelisztet használok. Szerintem nagyon finom és ugyanúgy mint a hagyományos lisztes verziónál bármivel megtölthető, minden töltelékkel finom lesz. A neten sokféle palacsintatészta leírás van, de én azt szeretem, amit fel lehet tekerni, így kikísérleteztem egy nagyon jó palacsintatésztát. Elárulom, hogy mindenki élvezhesse ezt a finomságot. Én, mikor sütök, sosem mérek grammra pontosan, sokkal inkább érzésre sütök, és szinte mindig evőkanállal mérek és adagolok. Ha valaki nagyon kíváncsi a pontos mértékre, akkor azt tudom mondani, hogy egy evőkanál kb. 2 dkg-nak felel meg.

12 db vékony, nagyméretű palacsintához én 6 púpozott evőkanál (ek.) gesztenyelisztet és 1 púpozott ek. kókuszlisztet átszitáltam egy tálba. Adtam hozzá 2 ek. eritritet, 4 db L-es méretű tojást és annyi szénsavas ásványvizet( kb. 1,5 dl), hogy hígabb, folyós állagú tésztát kapjak. Itt nagyon könnyű elrontani a tésztát, mert ha túl sok vizet adunk hozzá, vagy kevés a tojás, akkor sütésnél nem tudjuk megfordítani, szétmállik. Ez az első tésztánál rögtön kiderül, de nem kell kétségbe esni és kidobni az egészet, hanem mentsük meg: adjunk hozzá még egy tojást, ha nagyon híg lenne akkor legyen 2 tojás, plusz 1 ek. liszt, és minden jó lesz. A palacsintasütőt én minden tészta előtt bekenem olajjal, még a kerámiát is, mert hajlamos a letapadásra. Van egy trükköm, hogy megfordításnál ne szakadjon szét: 2 lapátot használok egyszerre, egyiket a másik után csúsztatom a tészta alá addig, míg már az egyik lapáttal könnyen meg tudom fordítani. Ha pedig sikerül, akkor örömmel töltsük meg és élvezzük az ízeket!

Inspirációnak bemutatom az én palacsintámat...:-)

Mint minden lisztet, a szezámmaglisztet is a hántolt szezámmag aprításával, préselésével és sajtolásával állítják elő. A lisztnek van egy kissé barnás szürkés árnyalata és egy jellegzetes, kicsit kesernyés illata. Nagyon sok benne a cink, ami erősíti az immunrendszert.

Ezt a lisztet érdemes más maglisztekkel együtt használni, és erre is igaz, hogy képes több folyadékot felszívni, ezért érdemes a tojások számát növelni a receptben megadottakhoz képest.

A lisztnek van egy kesernyés utóíze, aki szereti a keserű ízt, annak nagyon ízlene, én nem annyira szeretem, ezért van egy fűszer, ami nagyon jó leveszi ezt az utóízt, mondhatni semlegesíti azt, és ez a köménymag. Tényleg működik, és nem lesz köményes íze semminek.

Én ezt a lisztet csak kenyerek, zsömlék, sós rágcsák, és pizza készítéséhez használom, de itt biztosan, mert szerintem nagyon jó ízt ad nekik. Süteményekhez nem használom, mivel nem édes, nekem nem illik bele a tésztákba. A tészták készítésénél én mindig 3 vagy négyféle darált magot vagy lisztet használok. Ilyenkor a szezámmagliszt a harmadik helyen áll a sorban, és szerintem ennyi elég is belőle. Például a kenyér vagy pizzatésztánál ha 5 evőkanál darált mandulát és 5 evőkanál darált napraforgómagot használok, akkor a szezámmaglisztből csak 3 kanállal teszek bele.

A szezámmaglisztet kitűnően lehet használni még panírozáshoz is, ami nekem tapasztalatom és bevált, hogy először a lisztbe forgatom meg a húst és csak utána a tojásba, így sütés során nem esik le a panír a húsról és finom ropogós lesz a végeredmény.

Inspirációként most egy pizzát hoztam...a kukorica nem paleo, de másoknak is kedveskedtem vele, akik viszont szeretik:-)

Itt az alkalom: lehet szavazni, kérni, hogy az eddig bemutatott (vagy még nem látott, de kíváncsi) desszertek közül melyik receptet osszam meg.

A lenmag egy apró szemű, barna színű mag, így a belőle készített liszt is egy barna színű, porállagú liszt. A lenmaglisztnek van egy jellegzetes illata és karakteres íze, aki nincs hozzászokva, annak elsőre furcsának tűnhet. Fűszerezéssel ez az íz tompítható, de teljesen nem lehet elnyomni.

Mivel ez is hasonlóan viselkedik mint a kókuszliszt, sok folyadékot képes felszívni, ezért sütemények készítésénél több folyadékot kell használni. Egyfajta „ragasztóanyagként” is viselkedik, ezért pl. aki allergiás a tojásra, ezzel kiválthatja, a lenmagliszt is összetartja a süteményt. Érdemes több liszttel együtt használni. Mivel magas a rosttartalma a lenmagnak és a belőle készített lisztnek is, nagyon jó béltisztítóként viselkedik.

Én ritkán használok lenmaglisztet a karakteres íze miatt, korábban kenyérsütésnél használtam, de inkább kiváltottam mással.

Amihez viszont szerintem egyszerűen finom, az a fűszeres, sós ropogósok. Aki szereti a sós krékereket, annak ez nagyon fog ízleni. Én szezámmaggal együtt készítem. Készítésnél figyelni kell arra, hogy nagyon vékonyra oszlassuk el a masszát kanállal a sütőpapíron, így sütés végén is lapos marad, nem emelkedik magasra. Rövid ideig, mindössze pár percig kell sütni. Vigyázni kell, hogy ne égjen meg a mag. Én szilikonos sütőpapírt használok, nagyon könnyen le lehet húzni az elkészült tésztáról. Ha szeretnénk szép egyforma kekszeket, akkor nagyon fontos, hogy mikor kivesszük a sütőből, még melegen vágjuk fel, vagdossuk be, így mikor kihűlnek, könnyen széttörhető a vonalak mentén. Sütés után minél tovább áll a ropogósunk, annál finomabb lesz, annál jobban összeérnek az ízek. Több napig eláll, és egyáltalán nem puhul meg, még zacskóban tartva sem.

Inspirációként egy fűszeres, ropogós kekszet mutatok...

Lássuk hát a különféle pitetésztákat: ha olyan süteményt szeretnénk sütni, aminek finom krém van a tetején, akkor a titok itt az, hogy a pitetésztát külön megsütjük. Ne felejtsük el, hogy gyorsan, könnyen, rövid ideig sülnek. Ha már kezd szép aranybarnás lenni, akkor jó a tészta, ne szárítsuk ki, gyorsan vegyük ki a sütőből.

Én minden pitetésztát, süteményt eritrittel édesítek, szerintem ez a legjobb. Várjuk meg, amíg kihűl a tészta, majd ezután öntsük rá az elkészített krémet. Tegyük hűtőbe, hogy a krém szépen megdermedjen a tészta tetején. Nagyon finom süti lesz a végeredmény.

Azonban ha gyümölcsös pitét készítenénk, akkor itt arra kell ügyelni, hogy az elkészített pitetésztát csak 5 percig süssük a sütőben, éppen hogy kicsit megszikkadjon a tésztánk. Ekkor vegyük ki a sütőből, tegyük rá a felkockázott, aprított gyümölcsöket és tegyük vissza a sütőbe még kb. 15 percre. A gyümölcs szépen megpuhul, összeérik a tésztával, de nem lesz tőle vizes, ami nagyon fontos. Amint kihűl a sütemény, már ehetjük is vagy megbolondíthatjuk még egy kis krémmel a tetején. Egyik finomabb mint a másik...

Habár alapanyagokról és főként azok desszertekként való felhasználásról írok, meg kell említenem itt a pizzatésztát is. Kísérleteztem párszor, hogy finom pizzát tudjak készíteni és enni, emlékeztessen az ízvilága a hagyományos készítésű pizzához, ami sikerült is, igazán nagy sikert aratott. A legfontosabb szabály, hogy a feltétnek szánt hozzávalókat soha ne tegyük rá a nyers tésztára, mert akkor egy átázott masszát fogunk kapni, ehetetlen lesz.

Itt egy sós tésztáról van szó, amit megfűszerezek oregánóval, bazsalikommal, borssal. Itt a tésztába teszek még útifűmaghéjat (majd írok erről bővebben is), amitől ruganyos lesz a tészta, nem fog szétporladni. Külön megsütöm, majd ezután teszem rá az ízesített paradicsomszószt, és a többi feltétet, majd visszateszem a sütőbe további 15 percre. Már a készülő pizza illata is megtévesztően hasonlít a hagyományos pizzához...:-)

Inspirációként egy őszibarackos, vaníliakrémes pitét mutatok...nagyon finom... :-)

Amint ígértem, jöjjön a tej és kekszállag létrehozása: az elkészített kókusztejből nagyon finom krémeket lehet készíteni süteményekhez. A finom, selymes krémek titka, hogy tojássárgáját adunk hozzá, és kicsi lángon főzzük az általunk kiválasztott ízű krémet. Ha szép sűrű krémet akarunk, akkor több tojássárgájára lesz szükségünk és persze a végén egy kis zselatinra, hogyha nem szeretnénk, hogy a krém lefolyjon a sütinkről. Persze lehet használni kis keményítőt is, pl. tápióka keményítőt, de nekem az nagyon „keményítős” ízű krémet ad, így én inkább maradok az előző verziónál. Persze nem kell zselatinnal agyonönteni sem a krémet, mert akkor eléggé kocsonyás lesz az állag, mert azért az igazi mégiscsak a krémes krém elérése. Nem lesz ugyanolyan mint a hagyományos tejből cukros, vajas kikeverésű krém, de azért, amit ki lehet hozni ilyen alapokból, azt megtesszük.

A kókusztej nagyon finom alapja lehet kakaónak, turmixnak (pl. 1 csésze kókusztejhez turmixoljunk 2 -3 karika banánt, és isteni, tartalmas innivalónk lesz). Én még a krémlevesekhez is kókusztejet adok, ami nagyon selymes, krémes állagra egészíti ki a leveseket.

A finom keksz titka az alapanyagokon kívül a tojás és a kókuszolaj megfelelő aránya. Amikor kekszet vagy pitetésztát készítek, akkor a lényeg, hogy kevesebb tojás és több olaj kell bele. Ezért, amikor megsül, akkor keményebb lesz a tészta, kekszeknél pedig jobban kiszárad, ettől fog ropogni. Mivel több kókuszolaj van benne, ezért könnyebben is formázható, mintákat lehet készíteni akár kézzel is. Nagyon fontos, hogy vékonyra terítsük szét a tésztánkat, ezáltal nem lesz magas, másrészt rövid ideig, pár percig süssük, hogy ne égjen le. A kekszeknél nekem általában 8-10 perc elegendő 160-170 fokon.

Most egy vaníliakrémes mákos pitét hoztam inspirációként.

Következő bejegyzésben leírom, hogy miben különbözik a krémes piték, gyümölcsös piték, és a pizzatészta elkészítése....

Ha már a kókuszlisztnél és a mandulalisztnél tartunk, akkor itt az ideje, hogy megemlítsek egy fontos dolgot, és ez a „tej” kérdése. Ha megnézzük, mit lehet kapni, mi van ráírva az összetevők listájára, sok mindent tartalmaz, amire nincs szükség.

A házi kókusztej sokkal finomabb mint a bolti, (sokkal olcsóbb is) meg lehet csinálni a finom, testes kókusztejet, ami nem lesz vízízű. Elmondom hogyan: vegyünk fél csomag kókuszreszeléket, kb: 100 gr-ot (soha nem mérek pontosan, csak érzésre). Aprószemű, kénmentes reszeléket válasszunk, lehet kapni az A..i-ban és a L...l-ben is. Tegyük turmixgépbe, adjunk hozzá 2-3 evőkanál eritritet, ki milyen édesen szereti (ettől nem lesz vízízű), fél vaníliarúd kikapart magját vagy kb.1 kiskanálnyi (nálam löttyintés) vaníliaaromát és fontos! melegvizet annyit, hogy kb. 1 liter legyen az összmennyiség. Azért kell a melegvíz, hogy turmixolás közben ne csapódjon ki a kókuszzsír az edény oldalára, hanem benne maradjon, így amikor átszűrjük szűrőn (+ nálam még finom szövésű erre a célra használt függönydarabon), akkor a végeredmény egy testes, ízletes kókusztej lesz. Kb. 1 percig turmixolom. Én még a függönyből kézzel is kinyomkodom a kókusztejet, így a maradék reszelék száraz lesz, ezt elteszem dobozban a hűtőbe és sütés alkalmával felhasználom. Semmi nem vész kárba. A kókusztej hűtőben 3 napig simán eláll.

Inspirációként egy kókuszreszelékből és darált mandulából készült kakaós kekszet mutatok, ami tényleg kekszállagú, ropogós, ízletes...:-)

A következő bejegyzésben a tej felhasználásáról és az igazi kekszállag eléréséről fogok írni.

A következő magliszt, amit bemutatok, a mandulaliszt. A mandulaliszt állaga olyan mint a búza finomliszté, teljesen porszerű „liszt”. Erre a lisztre is jellemző a morzsolódás, valamint a folyadék felszívás, de nem olyan mértékben, mint a kókuszlisztnél. Mandulaliszttel nagyon finom süteményeket, kenyeret lehet sütni. Én a mandulaliszt mellett finomra darált mandulát is használok sütésnél, mivel a mandulalisztnek eléggé érezhető, aromás utóíze van, amit nem mindenki kedvel. Aki szereti a mandulaízt, annak bátran javaslom a liszt kipróbálását is.

Sütemények készítésénél mindig többféle „lisztet” használok keverve, mivel nagyon jól kiegészítik egymást, és ezáltal nagyon finom ízharmóniájú desszertet vagy kenyeret, zsömlét kapunk. A darált mandula és a mandulaliszt szinte kivétel nélkül minden süteményben, kenyérben szerepel,mert szerintem annyira szuper alapanyag.

Inspirációként most egy olyan keksz következik, ami nemcsak desszertnek kiváló, de önmagában reggelire egy kávé mellé vagy uzsonnának is tökéletes élményt nyújt. Ez a vaníliás keksz kívül ropogós, belül omlós állagú saját készítésű paleo meggylekvárral, kókuszliszt és darált mandula felhasználásával készült.

Először a magliszteket mutatom be, azon belül is elsőnek a kókuszlisztet. Az összes maglisztet a magok aprításával, szárításával, olajtalanításával állítják elő. A kókuszlisztet a kókuszdió húsából készítik, kiszárítják majd zsírtalanítják, így kapnak egy rétesliszthez hasonló állagú „lisztet”. Aki még nem használt ilyet, annak elsőre nagyon furának tűnhet, ugyanis hiába adunk hozzá tojást vagy folyadékot, zsiradékot soha nem lesz nyújtható, formázható mint egy búza finomliszt. Nagyon sok folyadékot képes felszívni, akár térfogatának háromszorosára is meg tud duzzadni, ezért amikor ilyen lisztből készítek süteményt, akkor mindig arra törekszem, hogy a „tészta” kellően híg, folyós legyen, mert akkor lesz finom omlós a megsült tészta, és nem lesz morzsalékos. Ha nem marad folyós, akkor mire megsül a tészta, nagyon száraz, tömör, morzsalékos lesz a süti, sokat veszít élvezeti értékéből.

Én kedvelem a kókuszlisztet és a kókuszreszeléket is, mert ha ebből készítek desszertet, akkor sem lesz erőteljes kókuszíze a sütinek, mire elkészül. Nincs utóíze sem, egy kellemes ízvilágú süteményt lehet belőle készíteni.

Inspirációként mutatok egy sütit, amit én készítettem: citromos pite, mennyei citromos ízzel, omlós állaggal...