A lenmag egy apró szemű, barna színű mag, így a belőle készített liszt is egy barna színű, porállagú liszt. A lenmaglisztnek van egy jellegzetes illata és karakteres íze, aki nincs hozzászokva, annak elsőre furcsának tűnhet. Fűszerezéssel ez az íz tompítható, de teljesen nem lehet elnyomni.
Mivel ez is hasonlóan viselkedik mint a kókuszliszt, sok folyadékot képes felszívni, ezért sütemények készítésénél több folyadékot kell használni. Egyfajta „ragasztóanyagként” is viselkedik, ezért pl. aki allergiás a tojásra, ezzel kiválthatja, a lenmagliszt is összetartja a süteményt. Érdemes több liszttel együtt használni. Mivel magas a rosttartalma a lenmagnak és a belőle készített lisztnek is, nagyon jó béltisztítóként viselkedik.
Én ritkán használok lenmaglisztet a karakteres íze miatt, korábban kenyérsütésnél használtam, de inkább kiváltottam mással.
Amihez viszont szerintem egyszerűen finom, az a fűszeres, sós ropogósok. Aki szereti a sós krékereket, annak ez nagyon fog ízleni. Én szezámmaggal együtt készítem. Készítésnél figyelni kell arra, hogy nagyon vékonyra oszlassuk el a masszát kanállal a sütőpapíron, így sütés végén is lapos marad, nem emelkedik magasra. Rövid ideig, mindössze pár percig kell sütni. Vigyázni kell, hogy ne égjen meg a mag. Én szilikonos sütőpapírt használok, nagyon könnyen le lehet húzni az elkészült tésztáról. Ha szeretnénk szép egyforma kekszeket, akkor nagyon fontos, hogy mikor kivesszük a sütőből, még melegen vágjuk fel, vagdossuk be, így mikor kihűlnek, könnyen széttörhető a vonalak mentén. Sütés után minél tovább áll a ropogósunk, annál finomabb lesz, annál jobban összeérnek az ízek. Több napig eláll, és egyáltalán nem puhul meg, még zacskóban tartva sem.
Inspirációként egy fűszeres, ropogós kekszet mutatok...
